(Roberto)  Igen, kezdetben csak rockot és pop-rockot játszottunk, élő színpadon, a dalokat mindig én és Max írtuk. Azonban a koncertjeink alatt az emberek jobban szerettek táncolni az olyan zenéinkre amiben több volt a ritmus, így úgy döntöttünk Dance zenét készítünk. (Köszönet, a dalaink iránt érzett szeretetekért).

1983-ban, amikor ketten elkezdtetek Dance zenét játszani, az volt a speciális Italo-disco muzsika korszak kezdete, az Italo-disco.

     (Roberto)  Óh igen, amikor Roberto Zanettivel (Savage) találkoztunk, épp akkor adtuk ki a „Don’t Cry Tonight” című számot, és ő volt aki, mondta, hogy a későbbiekben a Dance zenében lenne a helyünk. Azóta nem álltunk meg a zenekészítéssel és a mai produkcióinkat is annak a hangzásnak szánjuk. Sok-sok évet tudhatunk magunk mögött, de amikor a Dance zenét játszunk, még mindig érezzük a bizsergést.

Ugyanabban az évben, 1983-ban, elkészítettetétek első Italo dalotokat az „Oh Mama Tonight”-ot. Ez csak egy promo kislemeznek készült? Miért? És melyik dal volt az, amelyik nem jelent meg? Problémás volt a megfelelő lemezkiadó vállalatot a dalaitokhoz megtalálni?

Legendary Discomagic által kiadott, Technology albumon szereplő, 1987-ben megjelent dal, az „I know”.  Elárulnád nekem, kérlek, hány másolata létezik az „I know”-nak? Nemrég láttam, hogy ez az album az eBay-en sok-sok pénzért, 630 dollárért kelt el. Ez csinos kis összeg. Azon morfondíroztam, hogy bizonyára büszkék lehettek, hogy a dalotok ilyen sokat ér! 

     (Roberto)  Nem, elképzelésünk sincs, az “I know”-nak hány másolata létezik, bizonyára nem sok és sajnos nem rendelkezünk velük. Most meglepettek és büszkék vagyunk, és emlékszünk, amikor a Discomagic főnöke nem akarta az „I know”-t kiadni, mert azt hitte, az embereknek nem fogsz tetszeni. Az idő hihetetlen helyzeteket képes teremteni!

 

A diszkográfiátokban azt láthatjuk, hogy 1987 után a „Cannery The Canary” a kiadott dalotok 1990-ből. 1987 és 1990 között készítettetek más Italo disco számot is? Ez egy szép kis időrés új dal nélkül. Van valamilyen különösebb oka ennek?

     (Roberto)  “Cannery The Canary” –vel sokat kellett várni, amíg megjelenhetett. Észreveheted, hogy a MIX nagyon különböző verziókat tartalmaz. Azokban az években, az Italo disco utáni kereslet elkezdett nagyon lecsökkenni. Ez történt mielőtt, egy olyan másik dance stílus jött be, amit nem szerettünk. Így élő koncerteket adtunk, zenéket írtunk de nem szerettünk lemezt kiadni akkoriban.

Csodálkozom rajtad, Roberto. Italo-disco karriereretek során nem sok Italo-disco dalt adtatok ki. Csak néhányat. Mi az oka ennek?

     (Roberto)  Igen, kis számban adtunk ki számokat, és sajnáljuk is. De napjainkban nagyon sokan vannak, akik meg akarják változtatni a dalainkat a saját személyes stílusuknak megfelelően, de ez nekünk nem tetszik. Nagyon sok dalt is írtunk azonban, és próbáljuk őket kiadatni, napról napra. Köszönetet kell mondanunk a KING-O-nak és a Flashback Records-nak.

 

Úgy hiszem, a ’80-as években sokat koncerteztetek és találkoztatok más Italo-disco előadókkal is. Mondanál erről pár szót bővebben?

 

     (Roberto)  Ok. Több ’80-as évekbeli előadóval játszottunk együtt a Discotheques turnén. Elnézést kérünk, ha valakit kihagynánk: Savage, Martinelli, Albert One (kezdetben Jock Hattle), Den Harrow, P.Lion, Ago, Alberto Carrara, Bagarre, Baltimora, Gary Low, Gazebo, George Aaron, Joe Yellow, Krisma, Lee Marrow, Ryan Paris, Scotch, Styloo, stb.

Beszélnél esetleg a kedvenc „italo-disco” előadótokról? És miért tekintitek őt kedvenceteknek??

     (Roberto)  Igazából nagyon sok van, de elsősorban a Savage és Martinelli, a hangulatuk miatt; Radiorama és Albert One bennük rejlő energia miatt.

Dyva - Megamix (Élő Iventi D'Azzurro 2006)

A kérdés hasonló, az előzőhöz kapcsolódóan, melyik a kedvenc Italo tracketek?

     (Roberto)  Az alábbiakat szeretjük: “Alien” (Radiorama), “Don’t cry tonight” and “Time” (Savage), “Hearts on fire” (Albert One), “Computer love” (Ago), “Catch the fox” (Den Harrow), “Cenerentola” (Martinelli) és így tovább...

Vágytatok-e arra, hogy a ’80-as években más Italo-disco sztárral is együtt dolgozzatok, akivel arra nem volt lehetőségetek?

     (Roberto)  Szerettünk volna már sok előadóval együtt dolgozni, de talán, akkor ők túlságosan híresek voltak. A ’90-es években azonban Roberto Zanettivel és lemezkiadójával a DWA-vel adtunk ki több maxit.

 

Közted és Massimo között volt valaki más, aki a ’80-as években a csapatotokhoz tartozott? Valaki, akit az Italo rajongók ismerhetnek?

     (Roberto)  Csak Max és én.

Mikor döntöttétek el és miért, hogy saját lemezkiadót (Danceland) hoztok létre?

     (Roberto)  Szükségünk volt, hogy a projektjeinket más lemezkiadóktól függetleníthessük. A Danceland a mi kis magánszféránk, a mi paradicsomi szigetünk.

 

A Danceland-hez tartozó projektjeitek?

     (Roberto)  A Danceland KIMMO SALO-val (Flashback) ki fogja adni, az összes régi, a szekrény aljában felejtett Italo muzsikát, az Olasz Universal Music-kal és más lemezkiadókkal is (G Records, Gallotti Domenico, Melodica Records stb.) együttműködve. Minden műfajra kiterjedő új projektek: Pop, Dance, House, EuroDance, stb stílusban.

Hogyan jött az ötlet, hogy a régi dalaitokat 2003-ban és 2004-ben újra megjelentetitek a Flashback Records-szal? Talán az Italo-disco iránti nosztalgia vezérelt benneteket? És mesélnél többet a Kimmo Saloval, a Flashback Records fejével folytatott munkádról? A legutóbbi Italo-disco projektetek Marc Fruttero-hoz köthetők. Ti készíették neki az „If You’re Feeling Blue”-t? Ez egy hamisítatlan Italo-disco hangzás, és kíváncsi vagyok, hogy írtatok-e más, még nem kiadott dalt. Ha van ilyen, mik a terveitek a közeljövőre nézve?

  
     (Roberto)  KIMMO SALO megpróbált megkeresni bennünket, eljött és javasolta, hogy jelentessük meg a régi szeretett dalainkat, amibe bele is mentünk. Örökké hálásak leszünk Kimmo-nak ezért. Az “IF YOU’RE FEELING BLUE”, egyik MARC FRUTTERO-s éneklős dalunk, nagyon elszórakoztatta őt. Reméljük, a későbbiekben is készítünk még sok meglepetést.

Dyva - Please My Love

Mik a terveitek az elkövetkező hetekre és hónapokra?

     (Roberto)  Mostanra kiadtunk egy kislemezt, a Melodica kiadó részére két dallal a „FLYAWAY”-jel és a „RUNAWAY”-jel az UMA69 közreműködésével. Ez az album világszerte több toplistán szerepel. Most Olaszországban, jelenleg a G Records-Universal Music kiadásában megjelenő PIANO MAN által készített CD-n az AMNESIA-n, melyen 16 dalt csak maga „PIANO” írt, Max és én játszunk és a producerei is mi vagyunk. Rövidesen két kislemezt és egy CD-t adunk ki, melyen most is dolgozunk. Az összes újdonságot internetes oldalunkon a www.danceland.it-n közétesszük.

 

Köszönöm Roberto hogy időt szakítottál az interjúra. Minden jót neked és Massimo-nak. Rajongód, Zeljko.

     (Roberto)  Köszönet neked és az Italo-disco iránt érzett szeretetnek, köszönet továbbá az összes Italo-szerelmesnek is. ROBY és MAX

 

Dyva egyéb lemezei: